email info: nordicwalkingdebrecen.hu

Püspökladányi Nordic Walking Klub  0630 417 0999

https://www.facebook.com/ica.nagyne.39

Daniela Drake:
A “szivárgó bél szindróma” nagyon is létezik. 
És számos betegség okozója lehet. 

 

A szivárgó bél szindróma vagy lyukas bél szindróma a nyugati orvoslás számára egyelőre kamu diagnózis. Ennek oka, hogy a nyugati étrend ‘természetes’ velejárója, s amiben majd’ mindenki szenved, az miért volna probléma? S mivel annyiféle, a bélrendszerrel kapcsolatba nem hozott megbetegedés kiindulópontja, nehéz is belátni, hogy mi a közös gyökere a sokféle betegségnek.

A “szivárgó bél szindrómát” évtizedeken keresztül kitalációnak tartották, ám az újabb kutatásokból kiderül, hogy a jelenség nagyon is létezik, és lehet, hogy szerepe van az asztma, az irritábilis bél szindróma, az ízületi gyulladás és egy sor más betegség kialakulásában.

Jane még alig volt 40 éves, mikor egy asztmás rohamban elkékült az arca, és nem kapott levegőt. Az életét mellkasi masszázzsal és több hét intenzív kezeléssel sikerült megmenteni. Egy évvel később a roham megismétlődött, amelyet megint csak a sürgős orvosi beavatkozásnak köszönhetően élt túl. Majd a következő két évben is havi rendszerességgel került kórházba nehézlégzés, illetve légszomj miatt – egészen addig, amíg hozzám nem került.

Eleinte az orvosi protokollt követtem (a cikk szerzője!), és felírtam neki mindenféle gyógyszert, amelyekkel annyit sikerült elérnem, hogy a következő évben nem került kórházba. Ezt akár győzelemként is elkönyvelhettem volna, ha nem motoszkált volna a fejemben egyfolytában a kérdés, hogy tulajdonképpen miért lett ez a nő asztmás. Hiszen nem dohányzott, nem volt allergiás, mégis időről időre a légzőszervi összeomlás határára került.

Később diétát ajánlottam neki a “szivárgó bél” szindrómájára, és láss csodát, az asztmás rohamai teljesen megszűntek. Minden jel szerint meggyógyult. Vagyis meg kellett állapítanom, hogy a protokoll, amit a többi orvossal együtt én is követtem, nemcsak hogy nem segített rajta, hanem még költséges és veszélyes is volt. Hiszen végül is a rengeteg gyógyszer ellenére kétszer is az intenzív osztályra került. Ha ugyanis – amint azt a szivárgó bél elmélete állítja – a baktériumok és toxinok az áteresztő bélfalon keresztül jutottak a szervezetébe, pusztítást okozva az egész testében, akkor neki nem drága gyógyszerekre, sőt, még csak nem is orvosra lett volna szüksége, hanem megfelelő diétára.

A konzervatív orvoslásban hívő doktorként ezt nehéz volt elfogadnom, és talán mondanom sem kell, hogy a hivatalos orvoslás nem is fogadta el. A hivatalos gasztroenterológus, reumatológus és belgyógyász társaságok még csak említést sem tesznek róla a honlapjaikon., gasztroenterológus,  reumatológus és  belgyógyász. Mindhárom visszautasította, hogy a történteket a szivárgó bél következményeként interpretálja. Márpedig az ő hallgatásuk a szakmában dolgozó többi orvost is arra készteti, hogy önvédelemből elhárítsák a betegek ezzel kapcsolatos kérdéseit. Bár vagy 10 000 publikált cikk és számtalan honlap figyelmeztet a “szivárgó bél” veszélyeire, a frontvonalban dolgozó orvosoknak esélyük sincs rá, hogy megtudják, mi az igazság. Sőt, időközben az olyan komolynak tartott honlapok, mint a  Quackwatch (Kuruzslófigyelő) és az  England’s National Health Service (az angol egészségügyi szervezet) riasztást adtak ki, hogy az emberek ne dőljenek be az efféle “nem bizonyított” diagnózisoknak.

Csakhogy nem igaz, hogy a “szivárgó bél szindróma”  nem bizonyított. Még teszt is van rá. Az eredeti tesztet még az 1980-as években fejlesztették ki az UCLA ( University of California, Los Angeles) kutatói, akik azt próbálták megérteni, mi okozza a Crohm-betegségként ismert gyulladásos bél szindrómát. A kutatók rámutattak, hogy a gyulladást bélszivárgás előzi meg, ami arra utal, hogy a szivárgó beleknek kulcsszerepük van a gyulladás kialakulásában. Az eredményeket a kutatás vezetője, Daniel Hollander professzor a következőképpen interpretálja: “Nem hisszük, hogy ez lenne az egyetlen ok, de ha fertőző vagy toxikus anyagok jutnak ki a belekből [a belek megnövekedett áteresztőképessége folytán], akkor ez hozzájárulhat az események olyan láncolatához, amely akár aktív Crohn-betegséghez is vezethet .”

Nos, ez harminc évvel ezelőtt történt. Azóta a szivárgó belet számos más betegséggel is kapcsolatba hozták, mint például azasztmával, a cukorbetegséggel , a rheumatoid arthritisszel, az irritábilis bélszindrómával , a vesebetegséggel, a pszoriázissal, azekcémával, a depresszióval, a kónikus fáradtság szindrómával és a  szívelégtelenséggel. És most már azt is tudjuk, hogy ez hogyan történik. A Harvard egyetem glutén- illetve lisztérzékenységgel foglalkozó tudósa, Alessio Fasano rájött – és ezért az eredményért akár Nobel-díjat is kaphatna –, hogy az emberiszervezet egy olyan fehérjét állít elő (a neve “zonulin”), amely megbontja a bélfal szigetelését .

Bár azt még nem tudjuk pontosan, mi serkenti a zonulin termelődését, de azt tudjuk, hogy bizonyos baktériumok és a glutén képesek rá. Ez genetikai hajlamosító tényezőkkel együtt már elég lehet hozzá, hogy kiváltsa a betegséget. “Szilárd meggyőződésem, hogy annak feltételezése nélkül, hogy a belek szigetelőképessége valami miatt károsodott – írta nekem Dr. Fasano – nagyon nehéz megérteni, hogyan alakulnak ki az autoimmun betegségek.”

A helyzet az, hogy az autoimmun betegségek – mint a cukorbetegség, a gyulladásos bélbetegségek és az ízületi gyulladás – járványosan terjed. Nem túlzás azt állítani, hogy ezek valamelyike szinte mindenkit érint, aki orvoshoz fordult. Talán ez az oka, hogy az összes alternatív gyógyító elismeri a szivárgó bél probléma létezését. De nem kell sokat keresgélni a PubMed-en, hogy komoly mainstream kutatásokra is bukkanjon az ember, amelyeknek ugyancsak a szivárgó bél a témája. Egy német kutató nemrégiben áttekintő tanulmányban hívja fel a figyelmet arra, hogy belek egészségének a megőrzése a gyógyító munka legfőbb célkitűzése kellene hogy legyen.

De akkor miért nem az?

Kétségtelen, hogy a probléma egyik okozója maga a név. A “szivárgó bél” elnevezés meglehetősen komolytalanul hangzik. De Dr. Fasano meg van győződve róla, hogy más oka is van, hogy a hivatalos orvoslás szkeptikus a szivárgó bél szindróma létezésével kapcsolatban. “‘Az alternatív orvosok sokszor olyasmit állítanak, ami egyszerűen nevetséges’ – mondják. És mikor megkérdezem, hogy pontosan mi a nevetséges, azt mondják. ‘Az, hogy az emberiség összes nyavalyáját a szivárgó bél okozza‘”.

Nos, a “szivárgó bél” valószínűleg tényleg nem magyarázat mindenre, de a tények azt bizonyítják, hogy a hatása messze túlmutat a beleken. És ez még csak nem is valami új felfedezés. Már az 1860-as években beszéltek a szervezet “önmérgezéséről”, amin azt értették, hogy bizonyos káros bélbaktériumok testi és lelki betegségeket okozhatnak, és ezzel évtizedeken keresztül sok elismert tudós is egyetértett. Az elmélet a múlt században vált kegyvesztetté, akkor kezdtek gúnyolódni rajta és kezdték “tudománytalannak” tekinteni. Manapság ha a beteg véletlenül szóba hozza a “szivárgó bél” problémát, az orvos többnyire csak legyint, és azt mondja, hogy annak létezésére nincs semmi bizonyíték.

Csakhogy éppen ez a tudománytalan hozzáállás. Hiszen nemcsak azok a tények, amiket ilyen-olyan gyógyszerkísérletekkel bebizonyítottak; a tények származhatnak alapkutatásból vagy gondos megfigyelésből is. Ezeket a megfigyeléseket nem lehet egyszerűen sutba dobni azért, mert nem felelnek meg az orvostudomány éppen aktuális dogmáinak. Mert ha így teszünk, azzal túl sok lehetőséget szalasztunk el, hogy segítsünk az embereknek egészségesebben és jobb közérzettel élni.

 

Az idézet: Szendi Gábor Tények -tévhitek hírleveléből

 

Hallottad már?

A MICROHYDRIN valójában egy stratégiai termék.

A világ legerősebb antioxidánsa  – mondta  Dr. Ec. Haiduc Ioan, Ph.D.

1 kapszula tartalma , ha a C vitamin hatásával hasonlítjuk össze, megfelel 10.000 x 150 ml friss narancslé C vitamin tartalmával.

Stratégiai termék, mert harctéren a katonáknál mindenkinél ott volt a microhidrin. Amikor nem volt ivóvíz, akár  pocsolyát is meríthettek, microhydrint belerakva  iható vízzé tisztul.

Stratégiai termék , mert  fél óra alatt lecsökkenti a tejsavszintet, ez a sportolóknál sokat számít.

Kattints ide a részletes jellemzőiért

 

Most engedélyesen tudod megrendelni

 

 

Normál állapotban a hidrogén atomnak pozitív töltésű atommagja és egy negatív töltésű elektronja van, az akkumulátor pozitív és negatív pólusához hasonlóan. Abban a pillanatban, amikor a hidrogén fölös elektront kap, megváltozik az elnevezése és semleges töltésű hidrogénből negatív töltésű hidrogén,
negatív hidrogén ion vagy aktív hidrogén lesz, amelynek jele H-. A fölös elektron elmozdítja a hidrogénatom központját a negatív pólus felé, mivel ebben az állapotban a hidrogénnek pozitív töltésű atommagja és két negatív elektronja van.
A biológiai rendszerekben a hidrogénnek a háztartási gépek energia ellátását (irányított elektron áramlás) biztosító rézdróthoz hasonló energiaszivattyú szerepe van. Az energiát az elmozduló elektronok jelentik és a biológiai rendszerekben a hidrogén tulajdonképpen elektronszállító.

A negatívan töltött hidrogén az elem aktív formája, amelynek fontos szerepe van az ember anyagcseréjében.

A csapból vagy palackozott vízből származó közönséges ivóvíz nem tartalmaz negatív hidrogénionokat. 

A fagyott területek, mint például Abházia, a Hunza-völgy vagy a Vilcabamba-völgy
gyógyvizeinek szerkezete tartalmaz negatív hidrogénionokat, ami arra késztet, hogy feltegyük a kérdést: „Vajon a negatív hidrogénionok lennének a régóta várt megoldás, amely képes fenntartani és helyreállítani az emberi szervezet energiaegyensúlyát, hosszú életét és jóllétét az idő múlásával egyidejűleg?”

Amennyiben a válasz igenlő, hogyan lehetne a vizet a Föld ezen a távoli vidékeiről elszállítani azokhoz, akiknek a legnagyobb szüksége van rá, vagy még inkább, hogyan lehetne a Föld teljes lakossága számára biztosítani a szükséges mennyiséget ebből a csodálatos vízből?

 

 

Az oxigén annyira fontos a létfontosságú anyagcsere reakciók lefolyásában, hogy gyakran az életenergia szinonímájaként használjuk.

Amikor szervezetünk fáradt, vagy az a helység, ahol vagyunk régóta nem volt kiszellőztetve, szükségét érezzük kimenni a  szabad levegőre és mélyen beszívni a friss levegőt vitalitásunk helyreállítása érdekében.

A C-vitamin felfedezésének úttörője, a Nobel-díjas magyar orvos, Nagyrápolti Szent-Györgyi Albert (1893-1986) bebizonyította, hogy az élet üzemanyaga nem az oxigén, hanem a hidrogén.
Teljes tudományos tevékenysége során a magyar tudós az izomszövetet tanulmányozta, így az élő sejtek elektronvándorláson alapuló bioelektromos természetére vonatkozó kísérleti adatokat kapott. Kutatási
eredményeit számos közzétett tanulmányában magyarázta. Kísérletei során a Szent-Györgyi kimutatta, hogy a sejtek nagy mennyiségű, szabad elektronokkal telített hidrogént tartalmaznak.
Az amerikai Nobel-díjas vegyész, Linus Pauling (1901-1994), számos alkalommal jelentette ki, hogy az energia újraelosztása a szervezetben a hidrogénhez kötött. A 20. század első évtizedeinek tudományos kutatásai bebizonyították, hogy a hidrogénnek kulcsfontosságú szerepe van az emberi szervezet energiaháztartásában.
A hidrogén a legegyszerűbb kémiai elem, amelynek a legkisebb és legkevésbé összetett, így a sejtek számára leginkább hozzáférhető, a molekulája. A hidrogén táplálja protonokkal, elektronokkal vagy elektronpárokkal szervezetünk különféle enzimeit. Az élő szervezetekben végbemenő anyagcsere
során a hidrogénnek elektrondonor, míg az oxigénnek elektron befogadó szerepe van  a sejt biokémiai energetikai folyamataiban. A „Nature” tudományos folyóirat 2006 április 6.-i számában közzétett jelentés szerint szervezetünkben alapvető energiatermelő szerepe a magas hatékonyságú hidrogénfogyasztó biológiai elemeknek van.

A korszerű technológiában a hidrogénfogyasztó elemek elektronbefogással tiszta vízzé alakítják át a  hidrogént és oxigént. Elmondhatjuk, hogy az élet, az általunk ismert formában, hidrogén  nélkül lehetetlen, mivel a szervezet életereje hidrogénhez kötött.

 

 

(Forrás:  Coral-club    H-500)

 

 

 

A szakemberek napi legkevesebb 2 l víz fogyasztását ajánlják, azonban különös figyelmet kell fordítanunk az elfogyasztott víz minőségére, hiszen jelentős különbségek vannak a fogyasztott vizek típusai között.

 

Abházia völgyeiben, Grúziában, a pakisztáni Hunza-völgyben és az ecuadori Vilcabamba völgyben végzett kutatások szerint az itt található víznek jótékony hatása van és ez a víz valóban különleges.

 

Ezeknek a vidékeknek számos lakosa éri meg a 100 év fölötti életkort és örvend aktív, betegségektől mentes életnek.
Kutatásaik során a kutatók jelentős különbségeket találtak ezen vidékek vizének és a palackozott víznek vagy a csapvíznek a tulajdonságai között, sőt nemrégiben tudományosan igazolták ezen vizek  kulcsfontosságú tulajdonságát, éspedig azt, hogy képesek az élő szervezetekkel rezonálni.
Tudományosan bebizonyították, hogy ezen vidékek vizének magas az energiapotenciálja, amely  rezonanciába lép az élő szövetekkel.

 

Más szóval, az ilyen magas elektromos töltésű víz képes közvetlenül kapcsolódni az emberi szervezet „energiahálózataihoz”, így energia- és kalóriaveszteségtől mentes örökmozgóhoz hasonlóan feltölti szervezetünket. Ez nem más, mint a biofizikai kutatások legendás élet-akkumulátorának felfedezése.

 

(Forrás:  Coral-club    H-500)

 

 

Ma már nálunk is elérhető a biológiailag aktív víz

 

 

 

 

 

A haltenyészet kedvelői, akiknek akváriuma van, tapasztalatból tudják, hogy a halak élete és megfelelő fejlődése közvetlenül függ annak a víznek a tisztaságától és összetételétől, amelyben élnek. Ez a  megállapítás  érvényes belső óceánunkra, belső „akváriumunkra” is.
A Nobel-díjas francia sebész, Dr. Alexis Carrel (1873-1944) az öregedés folyamatait kutatta.

1912-ben kísérletet indított, amelyben csirke szövetet helyezett el egy üveg lombikban. Míg a csirke átlag élettartama 10 év, Carrelnek sikerült a lombikban elhelyezett szövetet több mint 30 évig életben tartania. Carrel doktor arra a következtetésre jutott, hogy „a sejt halhatatlan. Mindössze az a folyadék degenerálódik, amelyben a sejt lebeg. Újítsák fel ezt a folyadékot bizonyos időközönként, adjanak táplálékot a sejtnek és, tudomásunk szerint az élet érverése örökké tarthat”.

Más francia kutatók, mint például Louis-Claude Vincent professzor (1906-1988), azokat a tényezőket tanulmányozták, amelyek befolyásolják az emberi egészséget. Hosszú ideig tartó kutatások
után Vincent kijelentette, hogy az egészség megőrzésének kulcsa az emberi szervezetben levő folyadékok által tartalmazott elemek ellenőrzés  alatt tartása. Vincent professzornak sikerült megsaccolni az emberek várható élettartamát a lakóhelyük környékén található víz minősége alapján. A tudósok, mint Carrel doktor és Vincent professzor, megértették, hogy a belső óceán mindennapi  helyreállítása rendkívül fontos az emberi szervezet egészsége és jólléte fenntartásában.

 

Az annyira általános, mindennapi és megszokott víz mégis egy bámulatos folyadék, amelynek egy sor, a fizika általános érvényű törvényeitől több mint 60 ismert tulajdonságban eltérő anomáliája van. Ugyanakkor a víznek ezek az anomáliái teszik lehetővé Földünkön az életet. Ha a víz a fizika és kémia elfogadott törvényei szerint viselkedne, a Földön az élet nem volna lehetséges.

Folyékony   halmazállapotban a víz olyan hőmérséklet intervallumban van, amelyben a fajok zöme él, de a fizika törvényei szerint ebben a hőmérséklet intervallumban a víznek gáz halmazállapotúnak kellene lennie. A víz -120° C-on folyékony halmazállapotú kellene legyen, de a valóságban ezen a hőmérsékleten szilárd halmazállapotú jég. A megfagyott víznek a folyadékban el kellene süllyednie, azonban nem így történik, fenn marad a folyadék felszínén. Ha nem így lenne, a vízben levő összes élő szervezet megfagyna és elpusztulna, amikor a víz kapcsolatba kerül a jéggel. Egy másik, nem kevésbé fontos példa a víz forráspontja. Normál körülmények között a víz -75° C-on kellene forrjon, azonban forráspontja +100° C.

 

 

 

(Forrás:  Coral-club    H-500)

 

 

.

Amellett, hogy a víz jelen van a sejteken  belül és kívül, az emberi szervezetben van
még két nagy vízcsatorna: az érrendszer és a nyirokrendszer.

Minden elfogyasztott élelmet a gyomor-bélcsatorna emészt meg, míg az anyagcsere során keletkező tápanyagokat a vér szállítja minden egyes sejthez.
A széles körben elterjedt véleménnyel ellentétben, a vér nem szállítja a tápanyagokat közvetlenül a sejteknek, mivel egyetlen vérér sem kapcsolódik közvetlenül egyetlen belső szervhez sem.

A nagyon vékony vérerek végződései a     kötőszövetben vannak, így a tápanyagokat a belső óceánban szabadítják fel, amelyben a kötőszövet lebeg.
Ez azt jelenti, hogy képesek vagyunk felszívni a legkisebb tápanyagrészecskéket is, azonban ennek nincs semmi haszna, ha belső óceánunk nem tiszta és nem tudja ezeket a részecskéket a sejtekhez szállítani.
A belső óceán tökéletes állapotban való fenntartása hasonló az akkumulátor pólusainak tisztán tartásához a folyamatos energia szolgáltatás érdekében.

Ugyanez érvényes az üledékanyag sejtekből való eltávolítására. Habár a nyirokrendszer a szervezetben levő víz tisztítórendszere, ennek sincs közvetlen kapcsolata a  sejtekkel.
A sejtek salakanyagaikat a belső óceánba ürítik, ahonnan bekerülnek a nyirokrendszerbe, majd a nyirokrendszer szállítja a salakanyagokat a vérbe, míg végül a vastagbélbe jutnak.

Ha belső óceánunk szennyezett, sejtjeink nem tudják megfelelően kiüríteni a salakanyagokat, így önmérgezés következtében lassan elhalnak.

A mai orvoslás szinte kizárólag az egyes szervek megbetegedéseire összpontosítanak,
anélkül, hogy figyelembe vennék, hogy az összes belső szerv a testünkben levő belső
óceánban lebeg.

Az igazi gyógyulás nem jöhet létre mindaddig, amíg nem járunk el helyesen és nem  változtatjuk meg belső óceánunk minőségét.

Ellenkező esetben nem valósulhat meg megfelelőképpen a tápanyagok szállítása a sejtekhez és az üledékanyagokat sem lehet teljesen kiüríteni, ami az egészségi állapot
megromlásához vezet.

Ezt az elméletet ezidáig kellő érdeklődés nélkül közelítették meg, ami hozzájárult a népesség megbetegedéseinek folyamatos fokozódásához,  habár az életkörülmények és az egészségügyi ellátás javulása ezzel ellentétes hatást kellett volna eredményezzen.
Ez az új koncepció, amely az emberi szervezetben  levő folyadékot belső óceánunknak tekinti,  a népesség egészségi állapotának javulásához vezetett.

 

 

(Forrás:  Coral-club    H-500)

 

 

 

 

A tudományos adatok szerint bolygónkon                         
az élet az ősóceánból ered.

Leegyszerűsítve azt mondhatjuk,
hogy magunkban hordozzuk az ősóceánt.

Az embrionális fejlődés során a sejtosztódás
eredményeként megjelenik a kötőszövet.
A kötőszövet lebeg testünk óceánjában,
amelynek sótartalma teljesen megegyezik
az ősóceán sótartalmával.

Az összes specializált sejt, mint például az  izomsejt vagy az egyes szervek sejtjei,
a kötőszövetből fejlődik ki.

Így tehát a szervezet szinte mindenik   sejtje megtalálható a kötőszövetben és lebeg a bennünk levő ősóceánban. Egészségünk és hosszú életünk érdekében rendkívül fontos, hogy védjük ennek az óceánnak az  összetételét, segítsük megóvni a degradálódástól.

 

Az emberi szervezet 70% vizet

tartalmaz.                      

Éppen ezért fontos, hogy minden nap elegendő  vizet fogyasszunk.
Az sem mindegy azonban, hogy milyen vizet .

Ismert tény, hogy a világ azon részein, ahol  magas ásványi anyag tartalmú vizet isznak az  emberek, sokkal hosszabb életet élnek meg  egészségesen.

 

Igyunk mindennap gazdag ásványtartalmú  energetizált vizet, hogy olyan legyen
testünk óceánja, amelyben jól érzik magukat  a sejtek, szövetek.

 

(Forrás:  Coral-club    H-500)

 

A Földet a „víz bolygójának” is nevezik, mivel felszínének körülbelül hetven százalékát víz borítja.
A tanulmányok és kutatások bebizonyították, hogy a Földön nem létezik más olyan anyag, amely természetes állapotában
egyidejűleg három halmazállapotban létezik:  szilárd – jég formájában,    folyékony – víz formájában és gázállapotban – gőz formájában.

 

Az élet fenntartásához szükséges összes      anyagcsere- reakció közvetve vagy közvetle nűl függ a víztől.
Az élő növények és állatok
szervezete 50-95%-ban tartalmaz vizet.

Úgy  az emberi szervezetben, mint a Földön, a víznek létfontosságú szerepe van, különféle
anyagok oldószere lehet, hozzájárul az olda-
tok hígításához, szállítja és eltávolítja a különböző üledék anyagokat.
Ahogyan a bolygónk  felszínén levő vizek   eltűnnek,  elpárolognak a  légkörbe,  hasonlóképpen testünk is minden   kilégzéssel vizet veszít. Ezt a jelenséget télen
figyelhetjük meg, amikor a kilélegzett levegő   gőzként csapódik le.

Az átlagos felnőtt szervezete akár 70%,
azaz 40 liter vizet tartalmaz.

Általánosságban  megállapíthatjuk, hogy a fejlett országok polgárai évente saját testsúlyuk ötszörösének  megfelelő mennyiségű vizet fogyasztanak, ami egy emberöltő alatt több, mint 30.000 l  víznek felel meg.

Bár Földünk 70%-át víz borítja, a vízfogyasztás egyszerűen olyan fontos és értékes, hogy a népek kultúrájának teljes  története a víz keresésének és uralásának történeteként is leírható.

Az emberi csont szerkezetileg mindössze 20% vizet tartalmaz, míg az agy víztartalma 90%.
Önmagunk is láthatjuk, hogy víz nélkül, hidratálás nélkül már 1-2 nap után fáradtságban  és szédülésben megnyilvánuló vérkeringési zavarokat  észlelünk, ezek lévén a test szenvedésének első figyelmeztető jelei.

 

(Forrás:  Coral-club    H-500)

Az örök ifjúság forrása egy mesebeli forrás, amely a néphiedelem szerint helyreállítja azoknak az  egészségét és fiatalságát, akik isznak a vizéből.   Ilyen forrásról és vizének gyógyító erejéről ősidők  óta léteznek legendák szerte a világon.

“Az élet vize” fogalmát “Nagy Sándor története” is említi, ahol a fiatalító, életadó forrást írja le a sötétség birodalmán túl.

Számos mítosz és legenda foglalkozik a halhatatlanság és örök fiatalság keresésével.
Az alkimisták legendás kutatásai során is nem fémeket kerestek, hanem az “élet vizét”, amellyel el lehet  érni a halhatatlanságot.

A mai kutatók is arra a következtetésre jutottak, hogy ezekben a mítoszokban van némi igazság és nem véletlen, hogy az örök fiatalságra és az “élet vizére” vonatkozó metaforák közvetlenül kapcsolódnak a vízhez.

Az idők során keletkezett leírásokat tanulmányozva felfedezhetjük a különböző vidékek vizének igazán csodás és rendkívül jótékony hatását, illetve megtudjuk, melyek az egyedülálló és megismételhetetlen tulajdonságaik adta, maximálisan kedvező hatásuk.
Ezeknek a vizeknek egyedülálló, jellegzetes összetétele van, ami nem található meg a palackozott vízben vagy a csapvízben.

Korunk előnye, hogy kihasználhatjuk ezeket a csodálatos tulajdonságokat, bárhol lennénk.
Nem szabad elszalasztanunk ezt az esélyt, figyelembe véve azt, hogy nap mint nap eljutnak hozzánk az egészségi állapotunk javítását szolgáló információk, tehát úgy fizikai erőnlétünk, mint szellemi jólétünk saját döntéseinktől függ.

Megállapíthatjuk, hogy a víz az emberiség létét annak minden vetületében döntően meghatározó tényezője.

Nem szabad megkockáztatnunk, hogy tudattalanok maradjunk és meg kell értenünk, hogy a víz az élet egyik valódi alappillére, amely ezidáig számos tudós számára hihetetlen módon tartja fenn életünket és őrzi meg egészségünket hosszú távon.

Kutatások kimutatták, hogy az “élet vize” által ígért örök fiatalság mögött tudományos igazság rejlik,  ez az energiaszintünket és így életerőnket is meghatározó egyik legfontosabb tényező. Ez a hatás megfigyelhető a rendelkezésünkre álló tudományos eszközökkel.

                                      Az “élet vize” vagy az “élő víz” fogyasztása                                                    valóban segíthet radikális változásokat elérni, amelyeket megoszthatunk másokkal is, akiknek majd lehetősége lesz ugyanazt az utat követni.

(Forrás:  Coral-club    H-500)

Az előzőekben a szinergiáról, a gyógynövények titkos “fegyveréről” volt szó. Azonban felfedezésre került, hogy van itt még valami, ami nélkül az élő szervezet esetében nemcsak a gyógymódok, de semmi sem úgy működik, ahogyan kellene.

 

A különböző rezgések és hullámhosszok ismerete nem idegen fogalom az emberiség számára. A természettudományok mára már igazolták, hogy minden dolog, tárgy, személy, élőlény “mozgásban van”.

A rezgések mérhetőek, hullámszerűen ábrázolhatók egy grafikonon. A kutatók megfigyelték, hogy a hullámhosszok két nagy csoportba sorolhatók: élő és élettelen. Ami él, annak a hullámhossza más, mint annak, ami élettelen.

Amikor egészségmegőrzésről vagy akár gyógyításról beszélünk, akkor fontos, hogy élő természetben előforduló anyagokat használjunk. Azon egyszerű oknál fogva, mert az ember is a természet része, a természet alkotta. A természetből eredő dolgokat csak a természettel lehet karbantartani, megjavítani. Vagyis az ember szervezetével azonos hullámhosszon lévő anyag tud segíteni hosszú távon és a nélkül, hogy bármilyen kárt okozna.

A szintetikus, azaz mesterségesen előállított élelmiszerek, gyógyszerek nem élőek, nem a természetből erednek. A szintetikus, élettelen anyagok más hullámhosszon vannak, mint az élő emberi szervezet.

Számos kutatást végeztek már a hullámhosszok összeférhetetlenségére. Az orvostudomány történelme is igazolta már, hogy a szintetikus hatóanyagok nem úgy működnek, mint a természetesek.

“A kedvezőtlen hatások sokkal gyakoribbak a természetben nem létező molekulák esetében. Kezdetben, a XIX. század derekán, a természetben nem létező gyógyászati anyagokat csak alkalomadtán, kivételes esetekben használták, igen rövid ideig.”

“Az utóbbi két évtizedben bevezetett nem biogén (nem természetes eredetű) gyógyszerekre jellemző, hogy pontosan meghatározott javallatok mellett egyre több az ellenjavallat, a lehetséges mellékhatások felsorolása, a kölcsönhatások ismerete. A növényi készítményeknél fordított a helyzet. Gyakran indokolatlanul sok a javallat, de általában valóban kevés az ellenjavallat, az elképzelhető mellékhatás.”

A természetgyógyászatban úgy is nevezik a gyógynövényeket, hogy szelíd gyógymódok, mert kíméletesen hatnak. A gyógynövény és a test (szervezet) hullámhossza – mivel mindkettő élő – azonos. Jobban együtt tudnak működni, megértik egymást. A bevitt gyógynövények, hatóanyagok serkentik a szervezet öngyógyító  folyamatát.

A betegségipar különös érdekei miatt az orvostudomány magasan fejlett a sebészetben, a sérülések kezelésében, a közvetlen életmentésben.  A testi betegségek kezelésében, a szenvedélybetegségek és mentális betegségek kezelésében már sokkal kevésbé hatékony. A hivatalos, nemzetközi statisztikák és az esettörténetek rettenetes milliói pontosan mutatják ezt.

A betegségipar tudománya a bonyolult műszerek és még bonyolultabb berendezések bűvöletében mindenről lemondott, ami kevésbé hideg, kevésbé profán, kevésbé drága. Elvetette a történelem tudását, kijelentve róla, hogy túlhaladott.Kiöntötte a lefolyóba azt a tudást, ami az őskortól életben tartotta az emberiséget.

“Tegyük azt, amit elődeink tettek, és adjuk át másoknak is a gyógynövények tudását, hogy az továbbra is kiállja az idők próbáját, hogy fennmaradjon.”

 

(Forrás: Budai Péter Dr Rojkó László könyvéből: HALÁLOS BIZALOM Az egészség elveszett tudása)

 

A gyógynövények igencsak alul vannak értékelve. Nem az emberek hibája, hogy keveset tudnak a gyógynövényekről.

Az évezredeken keresztül generációról generációra vándorló tudás örökítését 1910-től hivatalosan aknázzák alá. Azóta eltelt száz év, és egyre több generáció nő fel úgy, hogy nincs, aki mesélne neki a gyógynövényekről. A hozzáértés az, ami valóban kiveszőben van.

Sétálunk taposunk rajtuk, gaznak, értéktelen kórónak nézzük azt, amit a föld ad, de az ettől még nem lesz az.

A KSH adatai szerint Magyarországon több mint 20 ezer törzskönyvezett gógyszerkészítmény van forgalomban. Összehasonlításul: a 90-es évek közepén ennek a mennyiségnek a huszada sem volt a patikákban.

Mivel az emberiség történelmi leletei szerint mintegy hatvanezer éve használ gyógynövényeket, nyilvánvaló, hogy többször annyi időn át támaszkodtak a növények kedvező hatásaira, mint bármilyen más dokumentálható gyógymódra. A természet nem lett elavult hatvanezer év alatt.

“A gyógynövények talán nem csodaszerek, mégis annyi csatát nyertek már velük a legkülönfélébb sérülések és betegségek ellen, mint semmi mással.”

No, de mi a gyógynövény? Olyan növény, amelynek gyógyhatásai vannak.   Mióta világ a világ, így nevezik, s nem véletlen.  Jelenleg a Földön kb 25.000 féle gyógynövényt tartanak számon.

Hatvanezer éves népgyógyászati és néhány ezer éves orvosi gyakorlati tapasztalat után a jól bevált gyógynövényeket újabban lecseréljük gyógynövényekből kivont egy-egy hatóanyagból, mesterségesen előállított modern – kizárólag betegségekre kihelyezett – gyógyszerekre.

A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a gyógynövényekből kivont hatóanyagokból előállított készítmények nem úgy működnek, mint az eredeti gyógynövények. Nem úgy, és nem annyira hatásosak.

A gyógynövényeknek is van egy természeti törvénye. Ezt így nevezik: szinergia. Magyarul: együttműködés.

A hatóanyagok kivonásra kerülnek, külön-külön célzottan alkalmazva, de abban a formában már nem azt a hatást fejti ki. Nincs meg a szinergia.

A gyógynövény hatalma valójában ennyi: a vezérhatóanyag és sok más hatóanyag együttműködése, amelyek együtt sokkal hatékonyabbak lehetnek.

A kutatási irányzatokból is kirajzolódik, hogy mennyire zátonyra futott a “hatóanyag-központú” szemlélet. A mai napig nem tudták megállapítani, hogy a csipkebogyó melyik alkotóeleme fejti ki az immunerősítő hatást. Az elmúlt évtizedekben 15 különféle hatóanyagot sikerült kivonni a csipkebogyóból, de egyik sem bizonyult immunerősítőnek, az egész együtt azonban kétségkívül az.

Ugyanez a helyzet a máriatövis májregeneráló, májvédő hatásával. A növény hatását nemcsak a népi tapasztalatok, de a klinikai vizsgálatok is igazolták, ugyanakkor a mai napig nem tudják pontosan azonosítani, hogy vajon melyik hatóanyag a felelős ezért.

Az egyik legfontosabb ok, amiért a mai modern civilizációnk sikertelen az egészségügyben, hogy figyelmen kívül hagyunk egy alapvető természeti törvényt: a szinergia törvényét!

 

“A gyógynövényeket nem célszerű hatóanyagonként szétszedni,

és másképpen összerakni.

A természet eleve hatékonyan rakta azokat össze.”

 

 

 

 

(Forrás: Budai Péter Dr Rojkó László könyvéből: HALÁLOS BIZALOM Az egészség elveszett tudása)

 

A betegségiparnak valójában nincs jelentős múltja, és gyakorlatilag egy huszárvágással született meg, amikor egy “vegyipari óriás” üzletet szimatolt a betegségekben.

Valaki, valahol, valamikor a történelemben húzott egy vonalat az időben, és azt mondta: ami a vonal alatt van, az mind babona, ostobaság, kuruzslás, az emberiség szégyene, amiről szót ejteni és kár: és ami a vonal fölé esik az minden, az az igazság, a tény, a tudomány, a szent és sérthetetlen felsőbbrendűség. Abraham Flexner volt az, aki meghúzta a vonalat 1907-ben, és sajnos befolyásos támogatókra talált.

Az Amerikai Orvostudományi Társaság 1907-ben felkérte a Carnegie Alapítványt egy tanulmány elkészítésére, amely az amerikai és kanadai egészségügyi képzés helyzetét járta körbe. A tanulmányt Abraham Flexner készítette. Flexner pedagógus volt, orvosi képzettséggel, tapasztalattal nem rendelkezett, ám testvére ott ült a Rockefeller Intézet egészségügyi kutatással foglalkozó részlegében.Abraham Flexnert később kinevezték a Rockefeller Emberbaráti Programjainak első, orvosi oktatást felelős igazgatójává.

John D. Rockefeller volt minden idők leggazdagabb embere, Andrex Carnegie pedig a második. Ők ketten határozták meg a politikát és gazdaságot. Flexner tanulmányát 1910-ben adták ki azzal a céllal, hogy lefektessék a hivatalos orvosi képzés alapjait.

A Flexner jelentésnek a hatóságok erejével szereztek érvényt. Arra kényszerítették az akkor létező orvosi iskolákat, hogy kizárólagosan használják a Carnegie Alapítvány által kidolgozott képzési anyagokat.

 

A gyógynövényeket, a homeopátiát, a csontkovácsolást és a masszázst tudománytalan kuruzslásnak minősítették. A kisebb orvosi iskolákat bezárták vagy beolvasztották az ipari vállalatok által finanszírozott egyetemekbe.

 

A gyógynövényekből készített szereket nem lehetett szabadalmaztatni, mert alapanyagaik megteremtek mindenfelé, bárki ingyen hozzájuk juthatott, tehát nem hoztak profitot. Nem tudták kisajátítani a Föld összes gyógynövényét, sokkal egyszerűbb volt azt mondani, hogy nem hatékonyak, elavultak, és száműzték azokat az orvostudományból.

 

Az egészségügyi kutatásoknak a mai napig szigorúan illeszkedniük kell egy orvosi szakértelemmel nem rendelkező pedagógus 1907-ben lefektetett irányelveihez. 

1997-ben(!) a Flexner jelentés az egész világon hivatalosan érvényesnek lett nyilvánítva.

2002-ben a Fortune 500-as listán szereplő tíz legnagyobb gyógyszeripari cég haszna nagyobb volt, mint a többi 490 cég teljes bevétele összesen.

 

Eluralkodott a profithajhászat, beindultak a nagyüzemi gyártósorok,

ahol futószalagokon “készülnek” a beteg emberek.

Akik rendületlenül fizetik a társadalombiztosítást, és zsákszámra eszik a gyógyszereket annak szellemében és reményében, hogy meggyógyulnak, egészségesek lesznek.

 

 

Úgy tűnt, a gyógynövények örökre elvesztek…

 

 

(Forrás: Budai Péter Dr Rojkó László könyvéből: HALÁLOS BIZALOM Az egészség elveszett tudása)

 

 

 

 

 

 

“Több ember veszti életét a gyógyulást keresve, mint ahányan meghalnak a bűnözés miatt, közlekedési vagy háztartási balesetben vagy háborúkban.”

 

Az ókorban a gyógyítás középpontjában a gyógynövények álltak. A botanika megszületésével jelentős gyógynövény-kísérleteket hajtottak végre, megtanulták megkülönböztetni egymástól a növényi részeket. Megtanultak teákat, balzsamokat, borogatásokat készíteni. Terápiás előírások jelentek meg pontos mennyiségekkel , pontos intervallumokkal.

Az ókori Kinában az egészséget harmóniának , a betegséget a harmónia felborulásának tekintették, a gyógyítást pedig a felborult harmónia helyreállításában látták.

A korabeli kínai egészségügyi rendszer rendkivül érdekes. Az orvosnak a paciensei úgymond fizetést adtak, azért, hogy egészségesen tartsa őket. Ha megbetegedtek, nem fizettek többé, amíg az egészségük helyre nem állt. Azt az orvost tartották nagy becsben, akinek egészséges páciensei voltak, és egy hírneves orvos igencsak vagyonos emberré válhatott, ha értette a dolgát. Ellenben, ha egy orvosnak sok volt a betege, elüldözhették, meglincselhették, sőt akár halálra is ítélhették. Egy rosszabb orvos már szerencsének érezhette magát, ha csak felkopott az álla.

 

A mai értelemben vett orvostudomány Görögországban született meg. Hippokratész, az orvostudomány atyja több olyan gyakorlatot vezetett be, melyek évezredet óta meghatározóak.  Úgy gondolkodott, hogy a betegségek az emberi élet természetes velejárói, melyeket azonban gyógyítani lehet a megfelelő készítményekkel. A Corpus Hippocratium cimü könyvében 200-nál több gyógynövényt írt le.

A középkorban az emberiség ezer éveket fejlődött vissza. A középkorban módszeresen pusztították az emberiség tudását, mert a tudatlan tömegeken egyszerűbben lehetett uralkodni.

Szerencsére keleten maradtan fenn ősi könyvek, melyekre lehetett támaszkodni. Ezeknek a nagyszerű máveknek és az azokat meőrző tudósoknak köszönhetően a gyógynövények kezdtek visszatérni a mindennapokba, és újra az ember szolgálatába álltak.

“A gyógyítás fő eszközei megint a gyógynövények voltak.”

Az újkorban, a reneszánsz idején az anatómiai ismeretek jelentősen bővültek,  megjelentek a betegségipar első jelei.

“Az orvoslás itt vált betegségközpontúvá, a betegségek és sérülések kezelése lett a cél, ennek szellemében készültek a gyógyszerek. Még mindíg gyógynövényekből.”

 

(Forrás: Budai Péter Dr Rojkó László könyvéből: HALÁLOS BIZALOM Az egészség elveszett tudása)

 

 

Ha összehasonlítjuk a gyógyászat különféle területeit, egy igen érdekes dolgot vehetünk észre.

A VADÁLLATOK  kb 150 féle fertőző betegségnek vannak kitéve, más jellegű betegségeik száma a nyilvántartás szerint kb. 20.

A JÓSZÁGÁLLATOK (marha, sertés, csirke, juh, kecske)  nyilvántartás szerint betegségeinek száma kb. 70.

A HÁZIÁLLATOK (kutya, macska, diszhalak) körében előforduló betegségeinek száma 200-300, és folyamatosan nő.

AZ EMBEREK: Jelen pillanatban 69.823 emberi betegséget tart számon a szakirodalom (WHO).

Akárhonnan nézzük, akárhogyan forgatjuk a számokat, az adatokat, a magyarázat arra, hogy miért van ennyi betegsége az emberiségnek, nem a biológiában, a darwini elméletben, a matematikában, a hibás adatbázisokban rejlik. Ettől sokkal egyszerűbb, sokkal kézenfekvőbb a válasz.

A betegségiparban minden egyes betegség egy-egy ágazat, minden egyes betegséggel többféle szolgáltatás és termék értékesíthető. Az értékesítésre kitaláltak egy majdnem tökéletes marketinget: ez a diagnózis. Ha valakinél diagnosztizálnak egy betegséget, ügyféllé, vásárlóvá válik.

Egy új betegség felfedezése vagy néhány korábban már ismert tünet összekapcsolása egy önálló szindrómává, egy újabb értékesítési lehetőséget jelent.

Egy jószágállat minél betegebb, annál haszontalanabb, ezért ott a megelőzésre használt termékek jelentik az üzletet.

Az embernek közel ezerszer annyi betegsége lehet, mint egy jószágállatnak…

“Túlságosan merész tett lenne csendesen feltenni a kérdést, hogy vajon lehetséges-e , hogy néha csak a profitszerzés mozgatja az érdekeket?”

Egy ember két esetben nem  jelent bevételt a betegségiparnak:   – ha halott,  vagy – ha egészséges.

Ezen érdemes elgondolkodni…

És azon is, hogyan, mivel tartjuk karban testünket, szervezetünket. Ha elromlik, valamilyen betegségtünet mutatkozik, a  természetben lévő ősrégi “gyógyszereket” alkalmazzuk, hogy a betegségtünet okát kijavítsuk, vagy a patikai orvosságokkal csillapítjuk a tüneteket…

 

(Forrás: Budai Péter Dr Rojkó László könyvéből: HALÁLOS BIZALOM Az egészség elveszett tudása)

Manapság egyre többen alkalmazzák, használják a gyógynövényeket. Keresik, kutatják azokat a hivatalos tanulmányokat, amelyekből a gyógynövényeket megfelelő összetételben, formában alkalmazzák.

Logikus, hogy az effajta kutató munka az orvosi anyagokhoz vezet. Furcsamód az orvosi anyagokban alig van szó gyógynövényekről, nemhogy  az eredményekről, hatásokról lenne szó.  Kézzel fogható információt nem igen találni az orvosi anyagokban. Leginkább alternatívaként említik a gyógynövényeket, vagy a gyógyászat és az orvostudomány történelmének egyik letűnt szereplőjeként.

Egyszerűen ez képtelenség! Van a világon valami olyan, ami csodákat művel, és az orvosi képzésnek nem a gerince, hanem csupán a lábjegyzete.

Elképzelhető, hogy a modern orvostudomány nem a leghatékonyabb eszközök és módszerek gyűjteménye? Vannak hiányosságai, szerepet kap benne a szubjektív vélemény, az ízlés és esetleg olyan érdekek is, amelyek nem az egészségről, a gyógyításról szólnak?

Lehetséges, hogy a jó szándékú, elkötelezett orvosok, mentősök, ápolók, egészségügyi dolgozók milliói egy olyan rendszer részesei, amely nem csak gyógyítani akar?

“Mindannyiunknak hatalmunkban áll választani egészség és betegség, gazdagság és szegénység, szabadság és szolgaság között. A miénk a döntés, nem pedig bárki másé.” Richard Bach

Természetesen becsülöm az orvosokban az elkötelezettségüket, az erőfeszítéseiket, a megbízhatóságukat.  Az orvosok megtesznek mindent a betegért, amit tudnak, sokszor erőn felül is.

Én az egészségügynek csúfolt betegségiparban csalódtam, ebben a politikai és gazdasági érdekek által beszennyezett területben, ami profitot csinál az emberek félelméből, fájdalmából, reményeiből és vágyaiból.

1907-ben az orvostudományt politikai és gazdasági érdekek szennyezték be, megszületett a betegségipar, létrejött az a gépezet, amely nem értünk van, hanem önmagáért, és nem a gyógyítás az elsődleges célja, hanem a profit.

No és a hatékonyság…

Az orvostudomány fejlődik… ujabbnál, ujabb kutatási eredmények… egyre modernebb eszközök… stb.

és mégis…  egyre több és több a beteg!!

Az egészségügyi statisztikák azt mutatják, hogy  minden fejlődés ellenére a hatékonyság folyamatosan romlik.

 

 

(Forrás: Budai Péter Dr Rojkó László könyvéből: HALÁLOS BIZALOM Az egészség elveszett tudása)

 

 

 

Az interneten történő népszerűsítéshez hozzátartozik a blogírás is. Az igazság az, hogy én most ismerkedem ezzel az egész módszerrel, technikával, ugy hogy elkezdek én is blogot írni.

Mivel ezen a honlapon az elsavasodásról, lúgosításról, egyáltalán az egészségről van szó, akkor induljunk talán a kályhától…

Szokták mondani az emberek, hogy:

“Mult héten még láttuk semmi baja nem volt, most meg kiderült, hogy súlyos beteg”

“A tragédiát nem lehet előre látni”.

“Nem tudhatjuk, ma vagyunk, holnap nem vagyunk”

S közben látni, hogy akik ezeket a kijelentéseket teszik, testes emberek, akiken általában van 20-30 kg súlyfelesleg, visszeres lábaikról, kalimpáló szíveikről panaszkodnak.

Egy táplálkozástudós azt mondaná az ilyen testalkatra:  ” a tested utál téged”.

Azért valljuk be őszintén, a bajok nem a semmiből jönnek. A test nem úgy megy tönkre, hogy előtte semmi nem történt.

Ahhoz, hogy akár 40, akár 60 évesen komoly betegségek legyenek, annak oka van. Vannak, akik nem tesznek semmit az egészségük megóvásáért. Agyonhajszolják, kizsákmányolják saját testüket.

Végső soron minden felelősség a miénk. Mindenki felel a saját  egészségéért. Ha nem tesz érte semmit, az is az Ő felelőssége. Nem a politikusoké, nem az orvosoké, nem a gyógyszergyáraké. A miénk.

 

“Az őrület azt jelenti, hogy valaki ugyanazt teszi újra meg újra, mégis más eredményt vár.” Albert Einstein

 

Ráfér a karbantartás a testre is, ugyan úgy mint pl. az autóra, aminek a megfelelő olajat, benzint adja a gazdája, mert ha nem, füstöl, rángat, elromlik. Ha öt személyes, nem ülnek benne 8-an.

Az ember évtizedekig működik rossz minőségű táplálékkal, sokkal nagyobb súlyt cipel nap mint nap, mint ami ideális lenne a lábaknak, ízületeknek, szívének. Nem kell csodálkozni, hogy egyszer jelentkezik a fájdalom, a “nincs elég levegő”, a szédülés, a rosszullét.

És ez már betegség, irány az orvos, mert abban bízik a megbetegedett ember, hogy majd  ő segít.

De mit? Orvosolja a tüneteket. Olyan pirulákat ír fel, amely a fájdalmat csökkenti az idegekre hatva, stb. Az  okot nem hozza helyre…