A haltenyészet kedvelői, akiknek akváriuma van, tapasztalatból tudják, hogy a halak élete és megfelelő fejlődése közvetlenül függ annak a víznek a tisztaságától és összetételétől, amelyben élnek. Ez a  megállapítás  érvényes belső óceánunkra, belső „akváriumunkra” is.
A Nobel-díjas francia sebész, Dr. Alexis Carrel (1873-1944) az öregedés folyamatait kutatta.

1912-ben kísérletet indított, amelyben csirke szövetet helyezett el egy üveg lombikban. Míg a csirke átlag élettartama 10 év, Carrelnek sikerült a lombikban elhelyezett szövetet több mint 30 évig életben tartania. Carrel doktor arra a következtetésre jutott, hogy „a sejt halhatatlan. Mindössze az a folyadék degenerálódik, amelyben a sejt lebeg. Újítsák fel ezt a folyadékot bizonyos időközönként, adjanak táplálékot a sejtnek és, tudomásunk szerint az élet érverése örökké tarthat”.

Más francia kutatók, mint például Louis-Claude Vincent professzor (1906-1988), azokat a tényezőket tanulmányozták, amelyek befolyásolják az emberi egészséget. Hosszú ideig tartó kutatások
után Vincent kijelentette, hogy az egészség megőrzésének kulcsa az emberi szervezetben levő folyadékok által tartalmazott elemek ellenőrzés  alatt tartása. Vincent professzornak sikerült megsaccolni az emberek várható élettartamát a lakóhelyük környékén található víz minősége alapján. A tudósok, mint Carrel doktor és Vincent professzor, megértették, hogy a belső óceán mindennapi  helyreállítása rendkívül fontos az emberi szervezet egészsége és jólléte fenntartásában.

 

Az annyira általános, mindennapi és megszokott víz mégis egy bámulatos folyadék, amelynek egy sor, a fizika általános érvényű törvényeitől több mint 60 ismert tulajdonságban eltérő anomáliája van. Ugyanakkor a víznek ezek az anomáliái teszik lehetővé Földünkön az életet. Ha a víz a fizika és kémia elfogadott törvényei szerint viselkedne, a Földön az élet nem volna lehetséges.

Folyékony   halmazállapotban a víz olyan hőmérséklet intervallumban van, amelyben a fajok zöme él, de a fizika törvényei szerint ebben a hőmérséklet intervallumban a víznek gáz halmazállapotúnak kellene lennie. A víz -120° C-on folyékony halmazállapotú kellene legyen, de a valóságban ezen a hőmérsékleten szilárd halmazállapotú jég. A megfagyott víznek a folyadékban el kellene süllyednie, azonban nem így történik, fenn marad a folyadék felszínén. Ha nem így lenne, a vízben levő összes élő szervezet megfagyna és elpusztulna, amikor a víz kapcsolatba kerül a jéggel. Egy másik, nem kevésbé fontos példa a víz forráspontja. Normál körülmények között a víz -75° C-on kellene forrjon, azonban forráspontja +100° C.

 

 

 

(Forrás:  Coral-club    H-500)