Daniela Drake:
A “szivárgó bél szindróma” nagyon is létezik. 
És számos betegség okozója lehet. 

 

A szivárgó bél szindróma vagy lyukas bél szindróma a nyugati orvoslás számára egyelőre kamu diagnózis. Ennek oka, hogy a nyugati étrend ‘természetes’ velejárója, s amiben majd’ mindenki szenved, az miért volna probléma? S mivel annyiféle, a bélrendszerrel kapcsolatba nem hozott megbetegedés kiindulópontja, nehéz is belátni, hogy mi a közös gyökere a sokféle betegségnek.

A “szivárgó bél szindrómát” évtizedeken keresztül kitalációnak tartották, ám az újabb kutatásokból kiderül, hogy a jelenség nagyon is létezik, és lehet, hogy szerepe van az asztma, az irritábilis bél szindróma, az ízületi gyulladás és egy sor más betegség kialakulásában.

Jane még alig volt 40 éves, mikor egy asztmás rohamban elkékült az arca, és nem kapott levegőt. Az életét mellkasi masszázzsal és több hét intenzív kezeléssel sikerült megmenteni. Egy évvel később a roham megismétlődött, amelyet megint csak a sürgős orvosi beavatkozásnak köszönhetően élt túl. Majd a következő két évben is havi rendszerességgel került kórházba nehézlégzés, illetve légszomj miatt – egészen addig, amíg hozzám nem került.

Eleinte az orvosi protokollt követtem (a cikk szerzője!), és felírtam neki mindenféle gyógyszert, amelyekkel annyit sikerült elérnem, hogy a következő évben nem került kórházba. Ezt akár győzelemként is elkönyvelhettem volna, ha nem motoszkált volna a fejemben egyfolytában a kérdés, hogy tulajdonképpen miért lett ez a nő asztmás. Hiszen nem dohányzott, nem volt allergiás, mégis időről időre a légzőszervi összeomlás határára került.

Később diétát ajánlottam neki a “szivárgó bél” szindrómájára, és láss csodát, az asztmás rohamai teljesen megszűntek. Minden jel szerint meggyógyult. Vagyis meg kellett állapítanom, hogy a protokoll, amit a többi orvossal együtt én is követtem, nemcsak hogy nem segített rajta, hanem még költséges és veszélyes is volt. Hiszen végül is a rengeteg gyógyszer ellenére kétszer is az intenzív osztályra került. Ha ugyanis – amint azt a szivárgó bél elmélete állítja – a baktériumok és toxinok az áteresztő bélfalon keresztül jutottak a szervezetébe, pusztítást okozva az egész testében, akkor neki nem drága gyógyszerekre, sőt, még csak nem is orvosra lett volna szüksége, hanem megfelelő diétára.

A konzervatív orvoslásban hívő doktorként ezt nehéz volt elfogadnom, és talán mondanom sem kell, hogy a hivatalos orvoslás nem is fogadta el. A hivatalos gasztroenterológus, reumatológus és belgyógyász társaságok még csak említést sem tesznek róla a honlapjaikon., gasztroenterológus,  reumatológus és  belgyógyász. Mindhárom visszautasította, hogy a történteket a szivárgó bél következményeként interpretálja. Márpedig az ő hallgatásuk a szakmában dolgozó többi orvost is arra készteti, hogy önvédelemből elhárítsák a betegek ezzel kapcsolatos kérdéseit. Bár vagy 10 000 publikált cikk és számtalan honlap figyelmeztet a “szivárgó bél” veszélyeire, a frontvonalban dolgozó orvosoknak esélyük sincs rá, hogy megtudják, mi az igazság. Sőt, időközben az olyan komolynak tartott honlapok, mint a  Quackwatch (Kuruzslófigyelő) és az  England’s National Health Service (az angol egészségügyi szervezet) riasztást adtak ki, hogy az emberek ne dőljenek be az efféle “nem bizonyított” diagnózisoknak.

Csakhogy nem igaz, hogy a “szivárgó bél szindróma”  nem bizonyított. Még teszt is van rá. Az eredeti tesztet még az 1980-as években fejlesztették ki az UCLA ( University of California, Los Angeles) kutatói, akik azt próbálták megérteni, mi okozza a Crohm-betegségként ismert gyulladásos bél szindrómát. A kutatók rámutattak, hogy a gyulladást bélszivárgás előzi meg, ami arra utal, hogy a szivárgó beleknek kulcsszerepük van a gyulladás kialakulásában. Az eredményeket a kutatás vezetője, Daniel Hollander professzor a következőképpen interpretálja: “Nem hisszük, hogy ez lenne az egyetlen ok, de ha fertőző vagy toxikus anyagok jutnak ki a belekből [a belek megnövekedett áteresztőképessége folytán], akkor ez hozzájárulhat az események olyan láncolatához, amely akár aktív Crohn-betegséghez is vezethet .”

Nos, ez harminc évvel ezelőtt történt. Azóta a szivárgó belet számos más betegséggel is kapcsolatba hozták, mint például azasztmával, a cukorbetegséggel , a rheumatoid arthritisszel, az irritábilis bélszindrómával , a vesebetegséggel, a pszoriázissal, azekcémával, a depresszióval, a kónikus fáradtság szindrómával és a  szívelégtelenséggel. És most már azt is tudjuk, hogy ez hogyan történik. A Harvard egyetem glutén- illetve lisztérzékenységgel foglalkozó tudósa, Alessio Fasano rájött – és ezért az eredményért akár Nobel-díjat is kaphatna –, hogy az emberiszervezet egy olyan fehérjét állít elő (a neve “zonulin”), amely megbontja a bélfal szigetelését .

Bár azt még nem tudjuk pontosan, mi serkenti a zonulin termelődését, de azt tudjuk, hogy bizonyos baktériumok és a glutén képesek rá. Ez genetikai hajlamosító tényezőkkel együtt már elég lehet hozzá, hogy kiváltsa a betegséget. “Szilárd meggyőződésem, hogy annak feltételezése nélkül, hogy a belek szigetelőképessége valami miatt károsodott – írta nekem Dr. Fasano – nagyon nehéz megérteni, hogyan alakulnak ki az autoimmun betegségek.”

A helyzet az, hogy az autoimmun betegségek – mint a cukorbetegség, a gyulladásos bélbetegségek és az ízületi gyulladás – járványosan terjed. Nem túlzás azt állítani, hogy ezek valamelyike szinte mindenkit érint, aki orvoshoz fordult. Talán ez az oka, hogy az összes alternatív gyógyító elismeri a szivárgó bél probléma létezését. De nem kell sokat keresgélni a PubMed-en, hogy komoly mainstream kutatásokra is bukkanjon az ember, amelyeknek ugyancsak a szivárgó bél a témája. Egy német kutató nemrégiben áttekintő tanulmányban hívja fel a figyelmet arra, hogy belek egészségének a megőrzése a gyógyító munka legfőbb célkitűzése kellene hogy legyen.

De akkor miért nem az?

Kétségtelen, hogy a probléma egyik okozója maga a név. A “szivárgó bél” elnevezés meglehetősen komolytalanul hangzik. De Dr. Fasano meg van győződve róla, hogy más oka is van, hogy a hivatalos orvoslás szkeptikus a szivárgó bél szindróma létezésével kapcsolatban. “‘Az alternatív orvosok sokszor olyasmit állítanak, ami egyszerűen nevetséges’ – mondják. És mikor megkérdezem, hogy pontosan mi a nevetséges, azt mondják. ‘Az, hogy az emberiség összes nyavalyáját a szivárgó bél okozza‘”.

Nos, a “szivárgó bél” valószínűleg tényleg nem magyarázat mindenre, de a tények azt bizonyítják, hogy a hatása messze túlmutat a beleken. És ez még csak nem is valami új felfedezés. Már az 1860-as években beszéltek a szervezet “önmérgezéséről”, amin azt értették, hogy bizonyos káros bélbaktériumok testi és lelki betegségeket okozhatnak, és ezzel évtizedeken keresztül sok elismert tudós is egyetértett. Az elmélet a múlt században vált kegyvesztetté, akkor kezdtek gúnyolódni rajta és kezdték “tudománytalannak” tekinteni. Manapság ha a beteg véletlenül szóba hozza a “szivárgó bél” problémát, az orvos többnyire csak legyint, és azt mondja, hogy annak létezésére nincs semmi bizonyíték.

Csakhogy éppen ez a tudománytalan hozzáállás. Hiszen nemcsak azok a tények, amiket ilyen-olyan gyógyszerkísérletekkel bebizonyítottak; a tények származhatnak alapkutatásból vagy gondos megfigyelésből is. Ezeket a megfigyeléseket nem lehet egyszerűen sutba dobni azért, mert nem felelnek meg az orvostudomány éppen aktuális dogmáinak. Mert ha így teszünk, azzal túl sok lehetőséget szalasztunk el, hogy segítsünk az embereknek egészségesebben és jobb közérzettel élni.

 

Az idézet: Szendi Gábor Tények -tévhitek hírleveléből